Íme Csepregi Éva sugárzó szépsége kalapban.

A belsőépítész extravaganciája.

Rádicsné Dobó Katalin királynői kékségben.

Stark Csilla őszi-téli "tüzes" kalapja.

Weisz Gábor szaxofonművész.

Fogolyán Kristóf fuvolaművész ihletett pillanat az energetikai sapkában.

Enikő nyári használatra készített új energetikai kalapja.

Az én történetem

Ismeretségem Harsányi Lászlóval és a gyermekeim által elnevezett "varázskalapokkal" még rövid, de annál gazdagabb. 2011. októberében találkoztunk először. A "beszélgetés" (azért az idézőjel, mert ő egész este szinte csak kérdezett és várta, hogy kiből mit hoz ki a lelkében felmerülő válasz az újabb kérdésekkel együtt) nagyon mélyen érintett, hosszú napokra adott gondolkodni valót. Ekkor volt először "varázskalap" a fejemen. Olyan hatással volt rám, hogy már aznap este úgy mentem haza, hogy nekem előbb vagy utóbb szükségem lesz egy kalapra. Még csak vágytam rá, ízlelgettem az érzést. Aztán jöttek a következő mélyen érintő beszélgetések és elkészült a személyes asztrológiai képletem is. Ez olyan megvilágításba helyezte az egész életemet, tudásomat, vágyaimat, hogy a felbukkanó, bennem motoszkáló ezernyi kérdés mellé végre kimondtam, hogy szeretnék én is kalapot. Teltek-múltak a hetek és nagyon vártam, hogy megláthassam a kész kalapot, ami semmihez se lesz majd fogható. Egy beszélgetés után kiderült, hogy a sárkány éve olyan megpróbáltatásokat hoz majd számomra és olyan különleges helyzeteket teremt majd, hogy a kalapom csak 2012-re lesz jó. Szeretnék-e így is kalapot? Hangzott el Lászlótól a kérdés. Persze hogy szeretnék!!!!! És ha jövőre új kalap kell majd, akkor az égiek segítségével megkapom majd azt is.
2012. január 7-én kaptam meg a kalapot. Meglepetés volt, hogy milyen lesz, csak reméltem, hogy nem lesz túl extrém. Amikor megláttam, az volt az első gondolatom, hogy gyönyörű és igen, az enyém. Megkaptam hozzá az illatot is, mely rendkívül fűszeres volt és korábban soha nem volt ilyen parfümöm. László nem ígérte, hogy könnyebb lesz az életem. Komoly, mélyre ható változásokat ígért, melyek bizony sokszor fájdalmasak lesznek. Mikor először feltettem a kalapot, megmagyarázhatatlan bizsergés lett úrrá rajtam, mely szép lassan végighaladt az egész testemen. Az első időszakban sokat fájt a fejem, olyankor letettem kicsit a kalapot, de rövid idő múlva vissza kívánkozott a fejemre. Az első perctől fogva szinte egész nap viselem a patikában is. A szakmámban is kicsit különcnek számítok és a természetgyógyász énem sokszor tette már próbára a szakmai környezetemet. Gondoltam majd lesz némi pletyka körülöttem, talán elment az eszem…….de teljesen meglepett az emberek reakciója. Csak nagyon kevesen voltak, akik furcsán néztek rám, ők nem is mertek szólni. Az emberek többsége viszont az első pillanattól fogva gyönyörűnek találta a kalapot a fejemen és nagyon sokszor mesélhettem nekik a kalapról, a készítőjéről és annak hatásairól.
Mit hozott a kalap az életembe? Sok változást, még több kérdést és egy új utat. Az egyik leginkább szembe tűnőbb dolog, hogy lassabban telnek a napjaim, mindenre jut időm, amire időt kívánok szánni. Egész gyerekkorom óta tudatosan építettem az életemet, tudtam mit szeretnék és mindent ennek rendeltem alá. Rengeteget tanultam, dolgoztam. Énem yang oldala rendkívül erős volt, ennek pedig az lett az eredménye, hogy nőként mindig bizonytalan, elveszett voltam, nem tudtam a női oldalam elfogadni. A kalap és a hozzá tartozó illat hatására a köldök- és szexcsakrám táján folyamatos energiaáramlást éreztem. Szép lassan megtaláltam az utat a női oldalamhoz, a belső énemhez. Egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy magamba nézek és fenntartás nélkül elfogadom magam és a bennem kialakuló változásokat. "Legyen meg Uram a Te akaratod!"
Korábban rendkívül robbanékony alkat voltam. Ez mára annyit változott, hogy ritkábban akadok ki és öntöm mások nyakába a cenzúrázatlan véleményemet. Ma már ritkábban dobja le a kukta a fedelét, talán türelmesebb és elfogadóbb lettem. Szinte teljesen megszűnt bennem az előítélet idegen emberekkel szemben.
A környezetem és a családom sokszor nehezen követi a változásaimat. A gyerekeim a felfedező figyelmével néznek rám. Párom, aki "két lábbal áll a földön", nehezen emészti meg a változásaimat és a szkeptikusok figyelmével kísér. Amíg az ő és a család "érdekeit" nem zavarja a kalaposságomból adódó változásom, őt nem izgatja. Bevallása szerint egyedül az illatommal nem képes megbarátkozni, nem tartja hozzám illőnek. Ez lelkileg nagyon mélyen érintett, sokáig rágódtam rajta, de aztán megbeszéltük és megígérte, megpróbál így elfogadni. Ezután azt vettem észre, hogy a köldököm környékén piros viszkető, majd váladékozó folt jött létre, mely napokkal később megjelent mindenhol, ahol a parfümöt használni szoktam. Korábban megrémültem volna, allergiára gyanakodva futottam volna orvoshoz, de mai eszemmel tudom, hogy a lelki gondjaim feloldása hozta ezt a fájdalmas folyamatot, mely ahogy jött, el is múlott mindenféle kezelés nélkül. Azóta is használom a parfümöt és a foltjaim nem jöttek vissza.
A lelkemben végbemenő változásaim, önmagam elfogadása és a női oldalam erősödése fizikálisan is látható változásokat eredményezett. Sokat fogytam, "nőiesedtem" és sokak szerint fiatalodtam is. Még többet olvasok, korábbi olvasmányaim is mélyebb, új értelmet kapnak. Új feladatok, kihívások találnak meg és olyan új ismeretségekre tettem szert, melyek mindegyike ajándék, felbecsülhetetlen érték.
Hiszem, hogy nincsenek véletlenek az ember életében. Mindennek oka, célja és rendeltetése van. Nem tudom, korábban milyen életeim voltak, de ebben az életben nagyon szerencsés csillagzat alatt születtem. Hálát adok az égieknek és a Szűz Anyának, hogy az életemet azon az úton vezérelték, mely ide vezetett.

Minden honlap látogatóval megosztom a legintimebb titkom: Hogyan hat rám bioenergetikai kalapom?

2011. Karácsonya előtt a hozzám illő illattal együtt kaptam meg "őt."

Első ránézésre nőies divateszköznek, egy tökéletesen szép tárgynak tűnt.

A remekművet sajnáltam kitenni a zord téli időjárás viszontagságainak, ezért otthonomban kezdtem el hordani.

Az első napokban játéknak tekintettem, de később hiányozni kezdett, ha az én csodálatos kalapom nem volt a fejemen.

Hordom szabadidőruhához, hálóruhám és köntösön kiegészítőjeként is.

Jól érzem benne magam.

Egy kritikus élethelyzetben, pajzsmirigy működésem kiegyensúlyozására, javítására, kaptam, de nemcsak ennek a csakrának a működését segíti.

Fizikai fájdalmaim, enyhébb betegségeim elmúltak, testem egészsége, energetikai egyensúlya a helyreállást követően megtartott maradt.

Stressz tűrőképességem javult, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lelki egyensúlyom megőrzéséhez más eszközöket is igénybe veszek.

Naponta kisebb megszakításokkal 4-6 órán át viselem, pontosan addig, amíg jólesik.

"Védelme alatt" színvonalasabb, gyorsabb és hatékonyabb a munkavégzésem legyen szó akár szellemi tevékenységről vagy akár főzésről.

Lehet, hogy életkori változásom is közrejátszik benne, de megváltozott a világhoz, az emberekhez való viszonyom is.

Jobban megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant, elengedni azt, amit el kell engedni.

… és nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy azok a dolgok, amelyekért évekig a legelszántabban küzdöttem, és amelyek a legfontosabbak voltak a számomra, valósággá váltak.

Energiával tölt fel a kalap, segít nekem abban, hogy az összes magam elé tűzött célt, – a melynek megvalósítása érdekében e földre születtem – talán e földi életem végéig elérjem.
Andrea

A Zöld Kalap története

(ezeregynehány szóban elmesélve)

Nehéz arról írni, ami elválaszthatatlan tőlem. A kalap volt, van és lesz.

Úgy van kalapom, mint ahogy haj van a fejemen. Tíz év óta már szinte testrészemmé vált, a kalap állandó, csak a szín, a forma változik. Az pedig mindennapi tapasztalattá vált, hogyha feladatot érezve megyek utamon, pl. a Vámház körúton, akkor folyosó nyílik meg előttem, s a legnagyobb tömegben is utat adnak az emberek.

Mind erősebb és erősebb kalapot kértem Lacitól. Tavaly, 2010 tavaszán azt mondta, hogy mindent beleadva olyat készít nekem, aminek viseléséhez nagy vagányságra lesz szükségem. Nosza, vágjunk bele! Jöjjön, aminek jönnie kell. Csak a színben állapodtunk meg. Legyen egy erős napsárga és rábólintottam a formára is, de hogy milyenre, arra már a következő percben se emlékeztem. Maradt a hit, hogy úgy jó lesz, ahogy lesz, és ahogy lesz, az jó lesz.

A piacgazdaság tanítási és gyakorlási színhelyének találkozási pontján, a Csarnok téren találkoztunk, hogy átvegyem Lacitól a legújabbat. Készültem a találkozásra: megfelelő színű ruhába bujtattam magam. Mivel jobb az ilyesféle találkozáson kíváncsi szemek elől elzárt helyen túlesni, ezért beültem a kocsijába és vártam. Ő hátranyúlt, hogy elővegye a Leírhatatlan Formájú és Színű Kalapot. Azt hiszem, még a szememet is behunytam, hagytam, hogy a fejemre illessze. Aztán a visszapillantó tükörbe nézve szó fennakadt és a hang elhalt: de hát ez nem sárga!

Ő: de ez kell, s láttam rajta, nagyon örül annak, hogy milyen jól áll. Ez azért megnyugtató gondolatérzés volt, és nem is kellett különösebben vigasztalni, mert amíg rá nem tértünk a komolyabb témákra, magamban máris számba kezdtem venni, milyen hasonlóan OTP-zöldes ruhám van? Alig-alig, de majd veszek és innentől kezdve együtt jártunk. A kalap és én.

Már ekkor is kaptam Lacitól egy kicsike szemcseppentős orvosságos üvegben illatot. A kalap és az illat tapasztalata így egybefonódik bennem, de a külvilág számára az előbbi látványos, az utóbbiról meg csak ketten tudunk. Ennél a kalapnál éreztem: hatalma van, alkalmazkodást követel, de ha ezt megtettem, és feltettem őt, akkor átadta nekem. Meg se kellett szólalnom, minden úgy történt, ahogy kértem volna. Reggel kávépótló volt, na, jó csak az első, délután nyugtató és gondolatgyűjtő.

Néhány héttel később meghalt édesanyám. Ha senki másnak nem öltöznék gyászba, őérte akkor is. Meggyökeresedett hajtásként éreztem, elhalt az anyatő, külső viszonyítási pontomat elvesztettem. Persze, eszemmel tudtam, hogy ez az élet természetes rendje, így feketébe öltözött testem tetejére zöld kalapot tettem. Nyugalmat és belső erőt adott.

A Zöld Kalap viselése során ki kellett választanom, életemnek azt az évét, amikor legjobban éreztem magam a bőrömben. Laci a nekem szánt illatanyagot ennek ismeretében kívánta elkészíteni: hogy majd ezt a periódust ismételhessem meg magasabb szinten. Anno ez az időszak utazással kezdődött (belső majd külső) és teremtő tevékenységgel zárult (ház, gyerek).

Nem vagyok utazós alkat, itthon érzem magam a legotthonosabban, minek elmenni, amikor itt várnak a feladatok. De nagyon kívántam, hogy újra átéljem (sőt Laci előrejelzése szerint hosszabban és emeltebb síkon) azt az alkotó lázas időszakot. Én utazni? Ugyan! Hová?

Néhány nappal később, július elején kaptam valami levelező listáról egy angol nyelven íródott levelet: szeptemberi londoni szemináriumra hívott, éppen a számomra legkedvesebb témával, a közösségi és helyi pénzekkel foglalkozna. Erre el kell menni. Bár sose voltam semmi konferencia félén (tartalmi összefoglaló előzetes leadása, pályázás, elbírálás… másokra hagytam ezt), de most nincs, mi visszatartana. Legalább Laci új módszere is megmutathatja, mit tud. Hogy néhány hónappal utána, ahhoz csatlakozva lesz egy nagyszabású nemzetközi konferencia Lyonban? Persze, arra is el kell menni. Nyelvtanfolyamok drágán és olcsón, botladozó angol mondatok a rivalizáló verseny közösség romboló hatásáról, meg a soproniak pénzéről, a Kékfrankról, de a határidő betartva. A jelentkezést elküldtem. Visszajeleztek, hogy megkapták, javasolták, hogy másokat is buzdítsak, persze, miért ne, több lesz az össz-tudás. Itt egy váratlan fordulat jött. Majdnem lemaradtam, mert akit Magyarországról próbáltam magam mellé beszervezni, azt meghívták volna, engem meg nem. Viszont ő ezt nem fogadta el, és engem ajánlott maga helyett. Mehetek, már csak szervezni és fizetni kell az utat.

Megvolt a nagy utazás, kínzó volt a beszédképtelenség. Újra itthon. Tart még a lendület, beadom a lyoni konferenciára is a jelentkezésemet. Elutasítva. Udvariasan. Nem volt érthető a témamegjelölő összefoglalásom. Ez az én hibám. Gyötrő az idegen nyelvi kifejezőképesség hiánya. Emiatt is, a londoni tapasztalat miatt is, úgy érzem, hogy alapvető kommunikációs készségeim hiányoznak. Menjünk Dániába, ott újra beülhetek az iskolapadba. Kalappal a fejemen, illattal feltöltekezve egy levegővétellel megírom a motivációs levelet. Válaszolnak: várnak. Ez jó érzés. Ja, hogy mit mondjak a munkahelyem, miképp távirányítsam majd a háztartást, mit fognak szólni az otthon-maradottak? De hát mennem kell, mert tanulnom kell.

Közben levél jött az egyik szerencsés lyoni kiválasztottól. Feléled bennem a remény, gyerekeim kinevetnek: mások farvizén nem lehet beevezni a célba, még egy konferenciára se. Lankadó és neki buzduló próbálkozás után kiderül, mégis szüksége van a magyar segítségre, mert Csehországból nem lehet elemezni a magyar helyzetet. Bevesz csapatába, aztán összeveszik cseh kollégájával, kútba kerül az ügy. Persze én balga, vagy tán csak dolgában annyira biztos, már mindenfelé hirdettem, a dicsekedtem, a repülőjegyet megvettem.

Mi legyen? Hallgatóságnak nem megyek. Szívhez szóló, szinte könyörgő levél az ismeretlen csehhez.

Mert...az nem lehet, hogy annyi....

A hit meg van, a csoda meg úgyis jönni fog. Mert nem a csoda teszi a hitet, hanem a hit a csodát.

Most is, míg ezt a visszaemlékezést írom, késztetést érzek, azonnal lépjek, keressem, kutassam ki Zichy László fizikus-pszichológust, mert találkozni, beszélni kell vele. Csak egy írás a Magyar Nemzet hétvégi számában, és ma már elektronikus levél őhozzá és egy negyedórás telefonbeszélgetés.

Hogy mit jelent számomra a kalapviselés? Meg most már az illat?

Mély belső bizonyosságot, hogy jó lesz, és ezért már most jó.

A lyoni út megvolt, a két csehet is én képviseltem. Ott megszólítottak engem és megszólítottam másokat, hazajőve elmeséltem a tanulságokat a soproni konferencia második előadójaként, saját egyetememről kaptam meghívást beszélgetés felvezetésére.

Lehet mondani, hogy beindult, csak el ne bízzam magam. Erre a figyelmeztetésre szükség van, mert mire beértem a Tanszékre, hogy letisztázzam ezt az írást, már várt a hír - gondolom dolgozott a kalap-illat-energia is, hisz őfelségével törődtem.

A Metro újságtól kerestek interjú ügyében (csak semmi finnyásság, mert én egész népemet fogom, és nem Közgáz fokon, mondhatnám – József Attila után szabadon): Kedves Zsuzsanna, a Metropol napilapba készítek egy összeállítást a helyi fizetőeszközökről, pénzhelyettesítő megoldásokról. Ebben a témában szeretnék Önnel telefonon beszélgetni. Kérem, hívjon fel az alábbi elérhetőségek valamelyikén, vagy küldje el a telefonszámát, visszahívom.

Ó, nagyon köszönöm, szívesen, csak előbb hadd beszéljek Lacival, hogy ő mit tartana fontosnak. Most eddig tartott a beszámoló, majd Laci úgyis mondja (remélem), ha folytatást vagy pontosítást kér.

Budapest, 2011. március 7.

Szalay Zsuzsanna Eszter

Németh Henrik és a varázskalap

Mielőtt a lényegre térnék, az Olvasónak tudnia kell, hogy a kalapom azért varázskalap, mert a barátaim így nevezték el és ez nem holmi ócska reklámfogás. Habár a barátaim nem is értették, hogy miről beszéltek kezdetben, mert csak egy különleges kalapot láttak a fejem. Majd lassan a kíváncsiság megtörte az irónia pajzsát a tudatlanságuk körül. Érdeklődve, komoly kérdéseket tettek fel, hogy megértsék, hogy miért hordom nyúlszőrből készült, süveg alapú kalapomat.

A miértre kezdetben én sem tudtam a választ, de bíztam benne, mivel valami nem működött az életemben és ez jóval túlnőtt emberi korlátaimon. Egy voltam a tömegből, aki próbálkozott kilátszani kósza álmokkal és elképzelésekkel. Néha még álarcot is húztam, de az áttörő siker elkerült.

Óriási álmodozó voltam, aki nem bírt dolgozni (és ezt nem fizikálisan értem, hanem mintha természetellenes lenne), bár akartam, de a klasszikus modell nem jött be. Érdekes, hogy most sem e modell szerint élek, de valahogy megoldódott. Ezen kívül a szóbeli kommunikációm nem volt összeszedett, vontatott és gátlásos volt bizonyos témákat érintve. Ezt sokszor dühöt eredményezett és bántóan viselkedtem. Mind e mellett meg kell jegyeznem az emberekhez való viszonyomat, éppen olyan volt, mint a hangulatom általában azokban az időkben: Hullámzó! Ez pedig megviselt.

Amikor megérkeztem a kalapomhoz, nem sokat tudtam az igazi világról, ezért szkeptikus voltam. De meg kellett próbálnom . Az első kalapos fél óra kisebb csalódást okozott. Bizsergésen és nyugalmon kívül mást nem éreztem. Igaz, nekem nem alakult még ki súlyos betegségem, ezért 21 évesen még egészséges állapotban kaptam a kalapom.

Aztán idővel jöttek érdekes alhasi szúrások, de csak akkor, amikor a kalapot hordtam, majd 1-2 hét és megszűnt. Megesett, hogy túl sokat volt a fejemen a kalap és hatalmas energia volt bennem, amit kénytelen voltam levezetni, mert nem bírtam leállni. A szexuális életem is kiegyensúlyozottabb lett, aminek még más is örült. Félretéve a humort, szépen fokozatosan a rendszer kiegyensúlyozta az életem.

Most érkeztünk el egy fontos állomáshoz. Valamivel kevesebb, mint fél év alatt azt vettem észre, hogy a problémáim kinőttek az átlagéból, tehát nem a pénz, a siker és a hamis értékek foglalkoztattak, hanem sokkal inkább a valódi világ megismerése. Ez pedig a hosszú távú használat eredményének a számlájára írható.

Manapság pedig kívánom a rendszert, és varázslatos érzéssel tölt el, hogy nyugodtan hordom az utcán a kalapom - mert ez eleinte zavart -, és megszoktam, hogy miután felteszem a fejemre a kalapot, körülbelül tíz perc elteltével az energiák miatt ropog a hátam. Ráadásul az éjjeli álmaimmal is fel tudom venni a harcot.

Ez a pár sor csak rész az egészből, ami az én tapasztalatom, ami őszinte. Az életem más szereplői is észrevettek változást. Édesanyám például szellemileg érettebbnek tart, a barátaim nyugodtabbnak.

Végül pedig mindenkinek ajánlok a szép magyar népmesék végén megtalálható egy bölcs tanácsot: „Aki nem hiszi, járjon utána…”.


--
Németh Henrik

Először a T-uránia vízzel találkoztam. Mivel rendkívül gyors eredményeket láttam, amikor kipróbáltuk a családban, elhatároztam foglalkozom vele.
Így kerültem rövid úton a Harsányi László elé és röpke időn belül már a horoszkópomat hallgattam, ami felért egy önismereti tréninggel.
Innen már csak egy pillantás és a kalap a fejemen is volt.
Csalódás volt a kalap első felvétele, mert vártam olyan dolgokat, amit mások megéltek vele kapcsolatban. Sőt az illatom is gondot okozott.
Itt kaptam az első leckét, mindenki más, máshonnan indul, másképp és más a cél.
Az elsődleges, amit kaptam a kalaptól az IDŐ. Amiből mindig mindenkinek kevés van…
Aztán a "hidegvér"..... Egyszerűen nem tudok dühös, idegbajos lenni.
Nincs kudarcélményem. Ez nem azt jelenti, hogy el vagyok telve magammal, hanem másképp élem meg, inkább tapasztalom az eseményt.
A László elég szűkszavú, ha kérdezek, válaszol, a lehető legrövidebben. Egyébként meg járj utána.
Olyan tudásszomjam lett, hogy alig bírtam magammal, hogy mindennap valami újat tudjak meg. Kérdések kérdések hátán és keresés kutatás a válaszok után.
Amikor valakivel beszélgetni akartam róla, akkor furcsa volt, hogy Ő más.... Nem érti, nem érdekli, nem tud vele mit kezdeni.
Úgy éreztem, mintha nem is egy világban élnék azokkal, akikről eddig azt hittem.
Megtanultam figyelő állásba helyezkedni...
Már nem akarok mindenkin segíteni, nem akarom magam mindenkivel megértetni, vagy elvárni, hogy akarjon többet tudni, mint eddig.
Ugyanakkor jobban látom, hogy kik a gondolkodó egyének, velük szeretek lenni.
A tömegirányítás alatt álló bábukat megfigyelem, van-e hozzájuk kulcsom, ha nincs tudomásul veszem.

Akinek velem van dolga, azzal majd megtaláljuk egymást...

Érdekességek:

1987-tel indul a kalap, akinek van, tudja mit jelent. Megjelentek régről folyamatosan emberek, emlékek, álmok, helyszínek az életemben.

Kísérletezésem során a kalap, amilyen meridiánokra hat, volt szerencsém végig érezni az útjukon az áramlásukat. Fantasztikus volt az élmény.

Másokon is kipróbáltam, rájuk milyen hatással van 1-2 perc alatt. Volt aki semmit nem érzett, volt, aki szédülni kezdett, volt, aki előtt összement a látómező, de olyan is akinek félrehúzott a feje tőle.

Egy este lefekvés után addig motoszkált egy vers a fejemben míg le kellett írnom.

Hiányom: - nem lettem szoknyás

2010.december

Sok szeretettel:
CSILLA

Kedves Harsányi úr!

Közel öt hónapja múlt, hogy megkaptam "a" Kalapom és vele együtt a saját illatom. Mikor átvettem is megígértem, hogy leírom a történéseket, amit a Kalap hoz, magamat is emlékeztettem azóta is többször, hogy neki kellene már fogni...Nehezemre esett, mert tulajdonképpen azt hiszem semmi eget rengető nem történt velem, hacsak annyi nem, hogy lett egy nagyon személyes plusz energiaforrásom. Eleinte oda kellett figyelnem arra, hogy beüljek a kalap alá. Az első héten napi másfél óra után ugyanott elkezdett fájni. Aztán összeszoktunk azt hiszem. Nagyon szeretem, hogy van, mert sokat tudok vele magamon segíteni. Végül is olyan, mintha az embernek lenne egy fizikai és lelki segítője is egyben. Esténként rendszeresen viselem, kétéves kislányom is megszokta, hogy az esti betakarás kalapban van, ha mégsem, akkor kérdezi, hogy: Kalap? Hosszabb utazáson végig rajtam van, most már úgy érzem bármeddig tudom viselni, nem fájdul meg miatta sehol, nem fáraszt el, sőt...ha testileg-lelkileg fáradt vagyok, tudom, hogy hol keressem a segítséget, ha kezd valami betegség környékezni, vagy nullán az energiaszintem irány a kalap. Jó lenne, ha aludni is lehetne benne... Kipróbáltam a személyes víz készítését is. Döbbenetesen erős gyógyító ereje keletkezett a víznek, míg ittam is éreztem, hogy itt-ott dolgozik a víz - ennek is nagyon örülök...
A személyes illattal kicsit több ideig tartott-tart a barátkozás, de azért minden nap használom a Kalapban is és magamra is, az illatban lévő legerősebb fűszert ételben is, lenmagkenyérben is elkezdtem fogyasztani, nagyon markáns és szúrós, de jó ízű...
Az étrendnek köszönhetően szépen elkezdtem fogyni, a kezdeti nehézségek után zökkenőmentesen állok ellen a szénhidrátoknak, kivéve a karácsonyi időszakot, ekkor kicsit kivételt tettem. Mostanra már lement pár kiló, amitől jobban érzem magam, de még nem vagyok a célnál, csak a közelében.

Összességében sokat segít nekem a Kalap, kívül-belül olyan, mint amilyennek vártam - azt nem is említettem, hogy milyen szép, dehát ennél a Kalapnál nem is ez az elsődleges, de mégis jó hogy szép is. Nagyon örülök, hogy Ön rátalált erre a tudásra, mert nagyon jó rendszerrel ajándékozhatja így meg az embereket, hogy önmagukra lelhessenek...

Jó egészséget kívánva,

Köszönettel:
Varga Marianna

Kedves László

Végre sikerült a gondolataim „papírra” vetni, ígéretemhez híven.

Íme, első levelem:

Voltam egy tanfolyamon ahol az előadó beszélt a meditációs sapkáról. Akkor éreztem, hogy ez valami csoda. Mikor internet közelébe kerültem megkerestem, olvastam a vízről, a sapkáról. Akkor még csak kívülről tudtam különbséget tenni a sapka és a kalap között. Lassan eltelt egy év, mikor Nyíregyházán, egy ezoterikus napon a sors újra összehozott vele „véletlen”. Megismerkedhettem a készítőjével s volt alkalmam fölvenni egy kalapot, ami igazodott a horoszkópomhoz, kb. egy félórát viseltem ott beszélgetés közben. Éreztem az energia áramlását szépen lassan lefele a kezemben, a lábamon s jól éreztem magam. Igaz volt olyan pillanat is, amikor sírni tudtam volna, viszont igyekeztem nem gondolni arra, ami akkoriban bántott. Nagyon nehéz volt minden szó emlékeztetett rá. Mellettem állt egy hölgy és megjegyezte, hogy közel állok a síráshoz. Meg is lepődtem, úgy gondoltam ezt senki nem látja. Ekkor komolyan fontolóra vettem, hogy a kalap viselése bennem valamit meg mozgatott és jobb is lesz, ha leveszem, még mielőtt többen is látni fogják, hogy sírok. Majd még egy kicsit nézelődtünk és az esőben éreztem, hogy fojtogat valami, de igyekeztem, hogy senki ne lássa a könnyeim. De természetesen mire haza értünk és beléptem a lakásba, zokogtam, rettenetesen fájt a lelkem, mintha valamit kiszakítottak volna belőlem. Hogy a problémám megoldódott-e még nem tudom, viszont a történteket könnyebb elviselnem. Most ahogy ezeket a sorokat írom, érzem a könnyeim sós ízét. Tudom, hogy még egyszer át kell mennem ezen, hogy pontot tehessek rá végérvényesen. Milyen érdekes hogy nem is az én kalapom volt és mégis milyen hatással volt rám. Még akkor este a radiesztéziás eszközöket faggattuk, hogy kalap vagy sapka kel-e vagy sem stb.

Ezek után egyik alkalommal a párom a fejkör méretem iránt érdeklődött, a kezében egy centivel, nos, nem volt kérdés számomra hogy miért is. Először tiltakoztam, hisz ez nem játék erre tudatosan fel kell készülni, és had jöjjön, aminek jönnie kell. Természetesen minderre volt egy hetem tele izgalommal, aggodalommal, kíváncsisággal és türelmetlenséggel.

Elérkezett Juli 31. Megérkeztünk Harsányi László háza elé, már várt minket. Bekísért a lakásba s megpillantottam az asztalon a kalapom. Ő az enyém? Ez nem létezik. A formáról a Magyar szent korona jutott eszembe a peremén lévő hatszög szintén szimbolikus jelentőségű. Itt egy kicsit megtorpantam, én egy, talán túl egyszerű emberke vagyok, ez a kalap viszont előkelő, méltóságteljes, vezetői tulajdonságú viselőt vár, de ennek ellenére éreztem a különös vonzalmat s alig vártam, hogy a fejemre kerüljön. Kezembe foghattam és éreztem egy illatot a belsejében. Fa, föld, erdő ezek jutottak eszembe és egynek éreztem magam vele. Ahogy az orromon keresztül haladt az illat, mintha az aurám egyre nőne, s a világ nyílna ki előttem s mintha egyé is válnék vele.

Végre fölvehettem a kalapom. Egyfajta nyugalom töltött el és éreztem az energiát, ahogy fokozatosan halad végig rajtam és a belsőm simogatja. Egyszerűen jól érzem magam, ha rajtam van! Majd mikor belenéztem a tükörbe úgy éreztem, hogy a forma önbizalomra ösztönöz, amire szükségem van a mindennapi életben. Majd a horoszkópomról beszéltünk, megdöbbentő, hogy mennyire összefügg minden, ez teljesen rólam szólt. Boldog vagyok, hogy a sors ide vezetett. Egész úton hazafele rajtam volt a kalapom, boldog voltam s a vonzó tekintetekre mosollyal válaszoltam.

Mikor haza értünk tettünk egy próbát vettünk két poharat és teletöltöttük vízzel, majd éjszakára rátettük az egyik pohárra a férjem energetikai sapkáját a másikra pedig a kalapom. Reggel pedig megkóstoltuk, kezdtük a natúr vízzel majd a másik kettővel és mind a három víz, különböző ízű volt.

Hogy mikor is születtem, volt ezzel egy kis aggodalmam hisz valahányszor megkérdeztem szüleim, nem tudták megmondani, hogy hány órakor. „ délután , olyan 6 óra körül „ A horoszkóp készítéséhez természetesen ez nem elegendő, így egy kis pontosítás után 2 és 3 óra lett meghatározva. Úgy döntöttem ennek utána járok. A születésnapom előtt meditálgattam és elképzeltem, ahogyan szüleim mesélik pontosan a születésem körülményeit és természetesen az időpontot is. A vacsora végén feltettem a kérdést hogy mi is történt 42 évvel ezelőtt. Olyan részletesen elmesélték, hogy nem akartam hinni a fülemnek. „ Emlékszel, pont szabadságon voltam…..Hát olyan 2 óra körül születtél ……” azt is megmondták ki volt a mentős a szülésznő…

A szülinapi buli előtt a kertben a hintán ülve kicsit becsuktam a szemem és a gyerekkoromra gondoltam. Egy kép jött elém mikor még pár hónaposan a szüleim felém hajolnak és beszélgetnek. Tisztán hallottam és értettem minden szót, édesapám arról méltatlankodott, hogy miért is nem fiúnak születtem, erre édesanyám annyit mondott: „nézd milyen szép, ő volt a legszebb a szülőotthonban is” Mindig is tudtam, hogy fiúra vágyott nagyon sokat hallottam tőle. Arra viszont soha nem gondoltam, hogy ez mélyen problémát okoz nekem. A születés napomon mesélte el azt is, hogy: „ Tudod még egészen kicsike voltál s egyik este én fektettelek le, átkaroltál és bocsánatot kértél azért, hogy nem fiúnak születtél” Ekkor a szemem könnybe lábadt s igyekeztem hogy befelé folyjék és ne lássa senki. Majd később elmeséltem a gyermekeimnek és itt már nem tartottam vissza a sírást. Mindig arra gondoltam, hogy mekkora bűntudatot ébresztett bennem, tudatlanul, hogy kicsinykeként bocsánatot kértem.

Az események pergősebbé váltak mióta boldog kalap tulajdonos vagyok. Igaz nem mindenki örült ennek, mert azóta a fiam barátnőjét nem bírtam elviselni, már ha csak szóba került ment bennem a pumpa. A kis súrlódások régen is megvoltak, mert a kicsi leányka mindig kerülte a családunkat és a fiam barátait is. Viszont nem értettem miért fokozódott föl bennem ennyire az ellenszenv iránta, de egyszerűen nem tudtam magamban tartani. Már a kis csemetémet sajnáltam, hisz ez neki a legrosszabb. Ez így nem mehet tovább megkértem a fiam, hogy üljünk le és beszéljük meg! Hevesen vitatkoztunk, sírtunk s a végén bocsánatot kértünk egymástól a meggondolatlan szavakért, majd megígértem neki hogy elfogadom választottját, mert nekem mindentől fontosabb a mosoly az arcán, amit nap, mint nap látni szeretnék. Másnap jött a leányka, érdekes mód nem éreztem semmi ellenszenvet, de rajongást sem. Hát idővel majd elválik.

Mostanában jobban érzem magam, igyekszem minél hamarabb kitörni a mélypontról s nem gyötröm magam s másokat hónapokon át akár. Észreveszem a természet adta szépségeket. Szeretem, ha a nap átmelengeti a lelkemet, a szél megsimogatja az arcom. Mindezekre régebben másképp reagáltam. Az öltözködési szokásom is kezd változni, egyre többször veszek fel szoknyát, a rövid nadrágjaim pedig hanyagolom, nem tetszik. Minden héten tartok egy böjtnapot. Hát az első két alkalom nehéz volt, csak víz és semmi más, a kis agyacskám tiltakozott, de hiába ha egyszer eldöntöttem, akkor ez már így lesz ezentúl a harmadik alkalom már könnyebb volt. A kislányomnak a böjtről nincs jó véleménye egyenlőre. Mikor mondtam, hogy ma nem eszek a válasza csak ennyi volt: „nem értelek anya, mikor a 90 napos diétát csináltam a víz napot már akkor is butaságnak tartottam, miért csinálod?” Mert így döntöttem!

A megérzéseim is pontosabbá váltak, csak egy példa: legutóbbi beszélgetésünk előtt, éppen arra gondoltam, hogy most már meg kell írnom a kis történetem, mert megígértem és biztosan várja már. Nem telt bele 5 perc és csörgött a telefon. Nagyon boldog voltam olyan jó volt beszélni a történtekről.

Egyenlőre ennyit tudok írni, Három hét telt el, de igazán gazdag volt. A történteket folyamatosan írni fogom ezentúl, csak igazán elkezdeni volt nehéz.

Kíváncsi vagyok a véleményére kedves László, ha ideje engedi írjon nekem.

Köszönök mindent: Erika

"Paradoxon, de aki keveset tud, általában nem akar többet tudni, aki viszont többet tud, még többet akar tudni."
(Arnold Benett)

Kedves László!

Amióta az általad készített energetikai kalap büszke tulajdonosa lehetek, egyik ámulatból a másikba esek. Csak 1 hét telt el, hogy használom, de a változások csak úgy zubognak rám! Íme...

Karácsony előtt megjött a barna doboz, gondosan csomagolva, gyöngybetűkkel címezve. Megdobbant a szívem – na, ez még nem a tünetek egyike – tudtam, hogy az energetikai kalapom érkezett meg. Izgatottan kibontottam és ekkor valami nagyon finom illat áradt ki a dobozból. Az első gondolatom az volt, én mindig is ezt az illatot kerestem…. Kézbevettem, elkezdtem szagolgatni, pár illatot felismerni véltem (rózsa, levendula, szegfűszeg, fahéj), de az esszencia volt a lényeg, nem az alkotó elemek. Úgy jó öt perc szagolgatós barátkozás után eljött a nagy pillanat! Felkerült a fejemre….. Hűha! Szívdobogás –na, ez már tünet- és elég heves, elkezdett jobbra forogni velem a világ, azt éreztem, hogy bekerültem egy búra alá, a hallásom megváltozott, kicsit tompultabb lett és valami nagyon magas frekvencián elkezdett csengeni a fülem. A nyakam körül egy kb. 30 cm-es vastag puha gyűrűt éreztem, mintha sál lett volna köré tekerve.Te Jó Isten, és ez még csak az első 10 perc…! Ültem és pislogtam ki a kalap alól. Aztán olyan érzésem volt, mintha valami nagyon gyengéd, de határozott energia folyam elkezdett volna lezubogni a hátamon. Éreztem, hogy elkezdek duzzadni, visszakapni valami olyan energiát, vitalitást, amit régebben talán már érezhettem, de ezt mára a szervezetem elfelejtette. Mint a fonnyadt növény, melyet meglocsolunk és magához tér, vagy a szivacs, amikor magába szívja a nedvességet, olyan érzést éltem át. Valami olyannal telítődtem fel, amire igen nagy szükségem volt. Gondoltam, most már el kellene mennem a tükörig, hogy lássam is magamon. Újabb meglepetés…. még a számon is kiszaladt: László, azt nem mondtad, hogy járni is meg kell tanulni benne, nem csak viselni…! Nagyon erős jobbra forgó spirális erőt érzékeltem, szinte imbolyogtam, míg a tükörig értem. A látvány megnyugtató volt, illettünk egymáshoz!

Ez alatt a röpke fél óra alatt megtapasztaltam, hogy milyen először átélni az energetikai kalap által az Univerzumból kicsatolt személyes energiát, mert hiszen horoszkópra, személyre szólóan készült a kalap. Találkozás a saját létkódoddal! Elkezdődik a közös munka ember, kalap és Univerzum között. Lenyűgöző és egyben felemelő érzés, mert megérzed az életed ízét, tanúja vagy a saját létezésednek, egyszerűen csak tudod, hogy vagy, létjogosultságod van ebben a világban itt és most! És mindez élő, eleven érzés!

Ez a kicsatolási módszer azonnal betölt ott, ahol hiányod van és azonnal, kíméletlenül eltávolítja mindazt, aminek nincs tovább helye sem a szervezetedben, sem az energetikai rendszeredben.

Soha nem gondoltam volna, hiszen nem vagyok” úrilány”, hogy nekem egyszer egy ilyen kivételes „Takarítónőm” lesz. J Egy hete viselem naponta a kalapot és már most egy nagyon erős tisztulási folyamaton megyek keresztül, néha persze ez fizikailag jár kisebb, nagyobb kellemetlenséggel, de tudom, hogy elkezdődött a felszámolása a rendetlenségnek és ez megnyugtat. Pedig eddig azt hittem, nálam már elég nagy a rend. Szellemi szinten pedig olyan felismerésekre döbbenek rá azóta hirtelen, hogy magam is meglepődök, hogy ezt korábban miért nem gondoltam úgy, pedig milyen egyszerű a megoldás egy-egy problémámra! Érdekesség még, hogy aki ismer, az tudja, nadrágos vagyok, viszont két napja szoknyás lettem!

Mennyire izgalmas, új felfedezőút vár rám, elkezdődött egy új fejezet az életemben…..ismerkedek magammal energetikai szempontból úgy, ahogy eddig sohasem láthattam magam ezelőtt! Más alapokon, más nézőpontból, de ez most sokkal igazabbnak tűnik, mint az eddigi önáltatás, önámítás és a megúszásra való törekvéseim. A cél: felszámolni a rosszat, torzat és betölteni igazzal és értékkel a helyét. Milyen szép a magyar nyelv, amikor azt mondja: tisztába lenni, tisztába jönni magaddal….. Elindultam 2009. december 24-én….

Hálásan köszönöm Neked László, hogy mindezeket megtapasztalhattam és kívánom, hogy egyre nagyobb számban ébredjenek rá ennek a módszernek a nagyszerűségére és személyes csodájára minél többen!!!

Szeretettel üdvözöl:

Mariann

Balatonkenese, 2010. január 01.

Ui.: Nem mellékesen, de mint kalap is meseszép!

Bárki légy’ is, aki olvasod ezt a pár sort, most a féltve őrzött lelkem - aki ma már nem fél kiadni magát - mesél Neked, magamról, Neked és talán Érted, a jövődért, egészségedért, fogadd hát ekképp tőlem!

1993-ig éltem a ma élő emberek megszokott, egy vágányon mozgó életét, de tudtam azt is, éreztem, hogy a sors valamikor nekem még valami nagyon szép dolgot tartogat, hittem, hogy mindez bekövetkezik egyszer! Tanultam, okosodtam, dolgoztam, zenéltem, szerettem, gyűlöltem, szórakoztam, sírtam, mint bárki más….ebben eddig nincs semmi különös, de jött a fordulópont, találkoztam dr. Lee Edward természetgyógyász orvossal, akihez, mint páciense kerültem. Gyógyított és én rendszeresen jártam hozzá kezelésekre, hogy a megromlott, bár akkor még szerintem nagyon komoly tüneteket nem mutató betegségeimből kigyógyuljak. Fogalmam sem volt a keleti gyógyászatról, pulzus diagnosztizációról, bioenergiáról is csak ebben az időszakban kezdtünk először a legtöbben hallani, de egyet tudtam és tapasztaltam is, látványos javulás állt be minden szinten kezelései alkalmával. Néha valóban megmagyarázhatatlan módon következett be mindez. Az akkor „csodadoktornak” titulált orvos felébresztette bennem a természetgyógyászati módszerek iránti érdeklődésemet. Elkezdtem magamról máshogy is gondolkodni, ahogy addig még sohasem. Megértette és felismertette velem azt, amit addig előtte senki, hogy nem csak fizikai testünk, hanem energetikai rendszerünk is van és ezek egymástól elválaszthatatlanok, kezelésük egyformán fontos.

’97-ig, nem kevés fájdalmas, keserves felismerésen, tapasztaláson, gyógyulási és tanulási folyamaton keresztül eljutottam odáig, hogy megértsem, az egészség nem az a fogalom, amit én eddig erről gondoltam. Az egészség és annak megtartása egy folyamatos, állandó munka, takarítás életem végéig, mindig magasabb szintre rendeződve és emelve azt. Azt hittem és hisszük sokan, hogy olyan jó takarítónők vagyunk, hogy ha egyszer precízen nagytakarítást csináltunk, mondjuk valamilyen kúrával, az az állapot úgy is marad, nem igényel további törődést soha többé. Ez legalább olyan butaság, mint azt hinni, hogy a januárban kiporszívózott szobánk decemberben még ugyanolyan tiszta lesz, ha közben nem porszívóztunk is. Ezekkel a felismerésekkel gazdagodtam eddig. Sokat köszönhetek dr. Lee Edward szellemi útmutatásainak, aki segített mindezt megértetni velem.

1998-tól jött a csend…….10 évnyi nagy, néma próbatétel. Azokat, amiket megtanulhattam a saját tapasztalataim alapján, módszerek, amit gyógyító tevékenységéből elleshettem vagy megmutatott, próbaidőre tette nálam a doktor, hogy hogyan tudom, immár önállóan is használni a magam hasznára, segítség nélkül és nem várva, hogy meggyógyítsanak, hanem hogyan gyógyítsam meg a továbbiakban saját magam.….. Mondanom sem kell, egy darabig, jó pár évig még éltek bennem a korábbi megtapasztalások, tudás, lelkesedés, de ez túl hosszú idő volt, így szépen lassan megint csak vacak állapotban találtam magam.

Mire 2007-et írunk, visszazuhantam a régi, rossz állapotomba, elfelejtettem a korábbiakat hűtlenül, mint, aki szinte semmit sem tanult ez idő alatt. Erőtlen és kimerült voltam, no és jócskán túlsúlyos.

A sors 2007 tavaszán Harsányi László elé penderített, nála jártam állapotfelmérésen. Mi korábbról már ismertük egymást, tudtam róla és tudtam Edwardhoz fűződő barátságukról, sok közös munkájukról, de azt nem, hogy időközben kidolgoztak egy csodálatos módszert. Elmentem hát hozzá, hogy szembesüljek az akkori valósággal. Az eredmény lesújtó volt. Utólag már azt is tudom, szörnyű állapotban kerültem hozzá. Kemény harc újra az egészségért. 8 hónap szénhidrát mentes diéta, T-Uránia víz rendszeres fogyasztása és még sok minden más, hogy megint egészségesnek tudhassam magam. Használtam ez idő alatt az energetikai sapkát is, amely horoszkópra volt tervezve, hihetetlen nagy energiákat volt képes közvetíteni és sokat segített akkor abban, hogy a szervezetem ne csak a fizikai, hanem energetikai támogatást is kaphasson. Az eredmény magáért beszélt! Lefogytam az optimális súlyomra, feltöltődtem, kivirultam, hatalmas változást tapasztalt meg rajtam a környezetem igen rövid idő alatt. De ami a sorsban meg van írva, azt kikerülni nem lehet...

2008 a sokk éve nyáron tüdődaganatot diagnosztizáltak nálam. Nem értettem, én, aki annyi mindent megteszek az egészségemért??? Azt a közel 3 hónapot (mily’ kis idő!?!) nem részletezem, csak annyit tudtam, nekem ezzel, az ő kettejük által megalkotott módszerrel és nem mással kell kijönnöm ebből az egész helyzetből! Én nem halhatok meg! Természetes úton, ami nem a szó egyszerűségét jelöli, hanem ebben az esetben a legmagasabb tudást ötvözi, amivel ember rendelkezhet, és amelyet ők kiválóan, közösen alkottak meg. Az orvosok a mai napig sem értik, hogyan lehetséges az, hogy 3 hónap leforgása alatt valaki tünetmentessé váljon egy ilyen betegségből….?!? Semmilyen más, jelenleg ismert orvosi módszert, gyógymódot nem használtam, nem alkalmaztam és nem fogadtam el ez idő alatt, mint a fentieket!

Meggyógyultam és tünetmentes vagyok rá, másfél évre is, melyet több kontroll vizsgálat is igazol. Mindenki nevében persze, hogy ez az egyetlen módszer nem nyilatkozhatok, de velem ez megtörtént. Csoda vagy jól megalapozott tudás racionalitással összekötve? Döntse el mindenki maga! Egyet ma már biztosan tudok, ennek a dolognak meg kellett velem történnie, az viszont, hogy ez a folyamat milyen módon zajlik le, mennyi fájdalommal és milyen nehézségekkel kell szembe néznem, netán végzetes lesz-e a számomra, nagymértékben attól is függött, hogy az adott időpontban milyen energetikai állapotomban talál a betegség. Örök hála Lászlónak, hogy kezelési módszere, életmód változtatási tanácsai segítségével addigra olyan energetikai szintre sikerült kerülnöm, hogy ma már csak emlék mindez. Sőt, lényeges, nagy tanításnak élem meg, hiszen ilyen helyzetben minden át és felértékelődik.

2009 decemberétől egészségemmel kapcsolatban újabb fejezet kezdődött számomra az energetika kalappal… Ez már teljes egészében a születési horoszkóp dátumát alapul véve, speciálisan személyre szólóan készült anyag, szín, forma, illat, díszítés tekintetében. Fantasztikus érzés, főleg első alkalommal megtapasztalni a kalap segítségével saját magam számára speciálisan kicsatolt energiák áramlását. Felejthetetlen élmény! Ha bárki kételkedne abban, hogy ez biztosan nem egy érzékelhető dolog, el kell, hogy mondjam, nagyon is az! A kalap felvétele után én rengeteg mindent éreztem, érzékeltem magamon, magamban fizikálisan és energetikailag is egyaránt és ehhez még csak az sem kell, hogy valaki extra érzékeny legyen.

Szóval haladok, küzdök, próbálok újabb csúcsokat meghódítani magamnál és magamban, magamért...

Szívesen osztottam meg Veled, kedves olvasó mindezt, Érted is, magamért is tettem. Kívánom, szívemből, merj elmesélni hasonlót egyszer magadról is, de akkor már magadért és másokért!!!

Monostori Mariann

A művészetek és a kalap közötti analógia (vagyis feltalálom a spanyolviaszt!)

A művészek rendelkeznek olyan kicsatolási kóddal, amely megegyezik a kalapban lévő többlet energiákkal, vagyis számomra lehetséges magyarázat, hogy bizonyos emberek művészi képességei, fogékonyságai nem másabbak, mint adott időben, célirányosan fogni az univerzum által felkínált többlet lehetőséget. Műveik, melyeket mások művészetként könyvelnek el nem egyebek, mint az általuk, rendszerükön érkező Univerzumi energia, mely a saját energiájukon átáramolva az Univerzumot tükrözi vissza azzal, hogy bekódolódik a saját energetikai minta is, vagy pont ez az energetikai minta az, amely képes lehívni azt. Valószínű azért alakulhatott ki eredendően több művészeti ág, mert az emberek alapminőségeiből adódóan, adott helyzetben, időben mindenki hozzátesz valami sajátosat, ami persze függ korszakoktól, elért emberi energetikai rendszertől és a Föld éppen akkori meghatározó energetikai állapotától is. Illetve az Univerzum így adja tudtunkra a benne lévő változásokat. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a különböző művészeti korszakok mennyi ideig tartottak időben, milyen főbb jellemtulajdonságot hordoztak magukban, milyen analógiát mutatnak időrendben és hogy mi volt a fő alaphelyzet adott időben, térformában, melyet visszatükröztek, lematerializáltak érthető emberi nyelvre. Ebből talán az avatatlan szemek előtt is kiderülhetne, hogy milyen rendszerre épül fel minden körülöttünk, csak az egymásra épülő vázszerkezetet kellene felismernünk, megismernünk ebből a szempontból, amiből következtetni lehetne, hogy milyen változások előtt állunk, áll az emberiség, és amely előre jól kiszámolható lenne, ha ismernénk az eddig felépült alaprendszert. Mert, hogy matematika és szabályos térformák építik fel az egészet, abban biztosak lehetünk, szigorú szabályok alapján működik az egész , ami biztosan nem a véletlen műve! Vagyis a folyamat a kalappal megváltoztatható…!!! Felgyorsíthatja a fejlődést egyéni szinten még akkor is, ha nem művésznek születtünk, mert olyan többlet energiával látja el a fizikai és energetikai rendszert és emeli azt, mely képes lesz olyan többlet energiákat is működtetni, melyekre eddig még soha sem volt képes az ember! Minél magasabb szinten tudunk létezni, annál világosabbá válik, hogy mi a közös kapcsolati rendszer ember és az Univerzum közötti kölcsönhatásban. Hogy érthetjük meg a hozzánk intézett üzenetét egyre világosabban, tökéletesebben, már ha akarunk rá figyelni egyáltalán...

Monostori Mariann